Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6 fejezet

2010.06.14

Màr majdnem nègy hónapja ment el Alice, ès semmi hìrt nem kapok rólla. Edwardot akàr hànyszor kèrdeztem, hogy beszèlt-e Carlisle vele, azt mondta, hogy legyek türelmes. Ha pedig èn probàltam megkèrdezni Carlislet, mindig elterelte a szót. Ez nem is lenne annyira nagy baj, de nagyon furcsàn viselkedik mostanàban az egèsz Cullen csalad-màr amennyien mèg itthon maradtak. Akàr hànyszor Alicere terelem a szót, hogy legyek türelmes, vagy pedig valamilyen ürüggyel kimàsznak a valasz alól. Nem tudom, mi törtènik, de ki fogom deriteni!

     Hètfôn, mikor Edward utànnam jött, hogy menjünk iskolaba, elkezdtem faggatni:
-Még mindig nem beszélt Carlisle Aliccel?-kérdeztem, miutan becsatoltam a biztonsàgi övet.
-Bella, màr rengetegszer mondtam, hogy légy türelmes. Mindennek el kell jojjon a maga ideje.-mondta, ès ökölbe szorult a keze. Tudtam, hogy megint a türelemmel fog eltérni a valàsz alol, de volt elôkészitve egy szép kis tervem…Tudom, ez nem fair, de hàt…
-Edward…-kezdtem el csöndesen egy hosszú beszedszünet utàn.
-Igen, Bella?
-Kérdezhetek valamit? Csak egyetlen egy dolgot…-gyôzködtem.
-Persze. Bella, ezt nem kell kérned. Emlékszel, amikor megtudtad, hogy vampirok vagyunk, mennyit kérdezôsködtèl?-mondta kacagva…még nem jött rà, hogy miben sàntikalok, és ez jó.
-Hogyne emlékeznék,ès màsnap te voltàl soron.
-Igy van. Na és mit szeretnél tudni?
-De megigéred, hogy nem leszel dühoös, és az igazat fogod vàlaszolni?
-Megigérem.-mondta,örültem, hiszen àtjàrtam az eszén…
-Mit beszélt Carlisle Aliccel, mit titkoltok el elôllem?-tértem a tàrgyra.
-Ez két kerdes volt!-figyelmeztetett, miközben az arca megfeszült.
-Edward, ne térj ki megint a vàlasz alól! Megigerted, hogy vàlaszolni fogsz, hàt tessèk! Vàlaszolj!-mondtam, màr majdnem ordìtva.
-Szóval…-kezdte Edward, és egy mély lélegzetet vett. Tudtam, hogy nem konnyü neki, de sajnos csak ìgy tudtam kiszedni belôle az igazsàgot.-Carlisle beszélt Aliccel körül belül két honapja. Azt mondta, hogy a Volturi megtudta, hogy a vampir csapatban, amelyik a szomszéd varosban most màr 5 embert ölt meg…és…a csapatban benne van Jasper is.-nyogte ki végül.
-Jasper?-nem hittem a fülemnek.-Jasper…Hàt màr nem ,,vegetàriànus”..?!
-De igen, az…De a csapatban van egy làny, akit Sarahnak hìvnak,ès ô képes megvaltoztatni bàrki véleményét bàrmirôl. A Jasperèt is megvàltoztatta,ìgy csalta el Jaspert. Most bàr hànyszor próbàl hazajönni, Sarah az ellenkezôjével hiteti el, hogy maradjon.
-Na ès hogy lehet Jaspert kiszabaditani Sarah ,,gondolatai” közül?-kérdeztem remülten.
-Csak egy féle képpen.-mondta Edward.-Meg kell ölnünk.
-A csapattàrsai?
Ők biztosan nem fogjàk végig nézni karba tett kézzel, ahogyan megölik Saraht.
-Ez igaz. És éppen ezért ôket is ki kell vegezzük.
-Hogyan? Ti?....Edward, ti fogjatok megölni ôket?-kiàltottam. Màr az iskola parkolójàban àlltunk, de nem érdekelt. Sokkal fontosabb Alice, Jasper…Edward, és a tobbi Cullen élete, mint az iskola. Még bele gondolni is szörnyû volt, hogy Edward megint harcba keveredjen. Borzalom!
-Bella, nyugodj meg.-mondta csendes,megnyugtató hangjàn, de ettôl mèg nem nyugodtam meg.
-De hàt hogy nyugodhatnék meg?-mondtam, még mindig kicsit hangosabban, mint szoktam. -Bella, a Volturi is segìtene. És hàt mondd meg ôszintèn, négy vampir, tizenöt ellen, ekkora veszedelem? Ugyan màr…Gyerekjaték lesz. Emlékszel, mondtam a multkor is, mikor Victoria csapatàval harcoltunk, hogy lesz olyan, aki a kispadon fog ülni. És tènyleg, mi nyertünk.
-Igen, emlékszem. De akkor sem tudok megnyugodni.-akaratoskodtam.
-Elkesünk. Gyere, menjünk óràra, dèlutàn àtmegyünk hozzànk, ès megvitatjuk Carlisleal, Esmevel, és Emettekkel eggyütt.-mondta olyan hangon, mintha màr tudnà is, hogy ki lesz a csaladi ,,harc” gyôztese.
      Dèlutan Charlienak azt mondtam, hogy Edwarddal a metek hàzi feladatot fogjuk oldani…El is hitte.
     Edwarddal az ebedlôben vàrtuk meg Esmet, amig hazajött Rosalieval. Vàsàrolni voltak…Carlisle ès Emett vadasztak, de ôk is hazajöttek. Így hàt, mindenki össze volt gyülve.
-Valami gondd van, Edward?-kèrdezte Carlisle aggodalmasan.
-Ami azt illeti, igen…Bellànak el mondtam, hogy Jasper is benne van a vampir csapatban.-mondta Edward kicsit fèlènken.
-Ugye megmondtam, hogy csak baj lehet abból, hogy el mondunk Bellanak ilyen dolgokat?-hàborodott fel Rosalie, de miutàn Esme csunyàn rànèzett, kicsit lecsillapodott.
-Rose, Bella màr a csalàdhoz tartozik. Sajnàlom, hogy ezt nem tudod elfogadni.-vèdett meg Edward, ès kicsit hangsulyosabban ejtette ki a szavakat, mint kellett volna. Rosalie kirohant a szobàból.

-Bella, ne haragudj rà.-mondta Esme, szègyenkezve ,,lànya” tette miatt. –Nehèz neki ez az idôszak, hiànyzik neki Alice. Csakis vele tud el beszèlgetni anèlkül hogy össze ne kapnanak valamin. Sajnalom.
-Ugyan màr Esme, semmi gond…Megèrtem. Azt is, hogy nem kedvel.-mondtam.
-Bella, ez nem ìgy van!-vigasztalt Emett.-Tudod, Rosalie egy kicsit…
-Jó, rendben!-szakìtotta fèlbe Edward.-Szivesen beszèlgetnèk errôl èn is, de most nem ezert vagyunk itt. Bella nagyon aggodik, ès nem akarja, hogy újbol harcoljunk. Nem lehetne valahogy màskepp megoldani ezt a dolgot? Ha talàn Jasper meglàtnà Alicet, akkor…Lehet, hogy magahoz tèrne, ès mèg az elôtt haza tudna szökni Aliccel, mielôtt Sarah be vethetnè kèpessègèt.
-Nem Edward, ez nem jó ötlet. Sarah nagyon ragaszkodik Jasperhez, ès megtalàlnà itt Forksban.-mondta Carlisle.
-S ha màshova mennènek? Csak egy darabig, amìg Sarah el felejti, vagy legalàbbis lemond Jasperrôl.-probàlkozott Emett is.
-Ez talàn be is jönne.-mondta komolyan Esme.-Csak hogy Sarahnak olyan a termèszete, mint amilyen a Victoriàè volt. Nem adja fel egy könnyen.
-Egyedüli lehetôseg az, amièrt Bella nem rajong.-jelentette ki Carlisle.
-Bella, ne aggodj màr annyit.-viccelôdött Emett.-mèg a vègèn be sem töltöd a 20 èvet, ès màris ôsz hajad lesz, ès az arcod ràncossà vàlik. Nyugi, lazìts!  Nem lesz semmi gond. Azt hiszed, hogy puliszkàt ebèdelünk, mind ti, emberek?
-Emett, tudom, hogy nem lesz gond. De akkor is, nehèz, hogy tudjam, mindenki csàtazik, s èn itthon ülök, ès nem segithetek…Ha legalabb èn is szètmarcangolhatnèk egy rossz vampirt…-mondtam, ès ekkor mindenki elnevette magàt.
-Haggyàtok màr szegèny Bellàt!-mondta Esme. – Egy kis csendet kèrek ha lehet, mert szól a telefon. –ès màr kinnt is volt a telefon mellett.
-Stt..! Csend legyen!-adta ki a parancsot Carlisle,sìri csend lett.
-Szia Alice!-hallszódt be Esme kedves hangja, mely tele volt örömmel.-Most gyôzködjük Bellàt, hogy engedje el a sràcokat harcolni. …Nem, azt mèg nem döntöttuk el. Mikor?? Remek, akkor szólok nekik. Én is puszillak dràgàm, ès vigyàzz magadra. Jó, àtadom.
      Esme vidàman szaladott be az ebèdlôbe, ès megàllt az ajto közt:
-Bella, üdvozol Alice. És jo hireket hozok. Közüllünk nem kell senki menjen harcolni.-mondta, èn pedig egy nagyot sohajtottam. Emett csalódott volt, ô mindig is imàdta az ilyen harcokat. –A Volturi ès Alice elintèzik. Sajnos Alice is kell menjen, de megigèrte, hogy vigyazni fog magàra, ès rögtön a harc utàn, hazajönnek Jasperrel, kiszàll a Volturitól. De sajnos egy rossz hìrem is van…-folytatta Esme.- Alice Jasperrel is kell harcoljon,  a Volturi nem engedi, hogy Jaspert kihagyjàk a tàmadasból. Alice azt mondta, megpróbàlnak megszökni Jasperrel, a Volturi boldogul nelküle is.
Rosalie lèpett az ebèdlôbe, ès ràm szegezte szemeit.-Bella, bocsànatot szeretnèk kèrni, nem tudom mi ütott belèm. Tènyleg sajnàlom,megigèrem, többet nem fordul elô. Megbocsatasz?
-Hat persze Rose, èn is sajnalom. Nem kellene aggondom mindenèrt, igaza van Emettnek.-mondtam, ès felàlltam, hogy megöleljem Roset. Megöleltük egymast, majd leültünk.
      Otthon letusoltam, majd le is feküdtem. Nem vàrtam meg Charliet, mert nagyon fàradt voltam. Edward egèsz èjjel ott volt melettem, ès olvasott.